Ilyet még nem láttál! Ezt csinálta 13 ezer ember Majka koncertjén!

A több mint 13 ezer főt számláló közönség türelmetlenül várta, hogy Majka élőben is előadja az új dalát. Amikor felcsendült a refrén az Aréna falai szó szerint beleremegtek a tömeg! Már már majdcsak szerkezeti károsodás nem keletkezett bár ezt még nem tudni! MUTATJUK A RÉSZLETEKET!

A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!

—>> KÖVETKEZŐ OLDAL

Ez is érdekelhet:

2019-re a filozófia nem változott, annyira, hogy a második próbálkozás a GT-szintű Ceed modellnél elsőre úgy tűnhet, hogy egyáltalán nem viszi előre a játékot. Továbbra is egy turbófeltöltős, 1,6 literes négyhengeres motort kapunk, amely változatlanul 201 lóerőt ad le 6000 fordulat/perc sebességnél, és 195 lb-ft nyomatékot, ami most, ha igazságosak akarunk lenni, egy picit korábban, 1500 rpm-nél érkezik.

A motor továbbra is az első kerekeket hajtja egy nyílt differenciálművön keresztül (bár még mindig van fék alapú nyomatékvektorálás), és éppúgy, mint a széria Ceed, teljesen független hátsó felfüggesztést kapunk a jobb kormányzási precizitás érdekében. A fő rivális, a Renault Mégane GT, bár négykerékkormányzással rendelkezik, mégis csupán egy csavaros keresztlécet használ.

A fontos fejlődés, hogy mindez a Kia vadonatúj, acél monokokk K2 platformján alapul. (Mellesleg, figyelembe véve a plusz biztonsági felszerelést, a határozottan robosztusabb belső teret és azt a tényt, hogy az új, sportos Ceed most már csak ötajtós változatban kapható, ellentétben elődjének háromajtós karosszériájával, mindössze 19 kg-os súlynövekedés, 1386 kg-ra, igazán lenyűgöző.)

A Ceed GT megelőzi az i30 N-t, természetesen, így van némi történelme. Jó történelme. 2015-ben bemutatkozott Kia Procee’d GT-ként, és a Kia első próbálkozása egy vezetői hatchback-kel nem volt épp gyors, mégis egy 7,7 másodperces 0-100 km/h idővel nem volt lassú sem. Hasonlóan, bár az elsőkerék-hajtású váz nem érezte magát olyan élesnek, mint akár egy GTI-é, messze nem volt tompa sem. A Kia ragaszkodott ahhoz a vonalhoz, hogy bár nem egy szablyafogú, versenypályán is megálló autóról volt szó, hanem egy hatchback-ről, amely inkább a kényelmesebb, „nagy túrázó” ambíciókat képviselte, és csak egy enyhén rideg futómű rontott ezen. Őszintének tűnt, kellemesen kezelhető volt, kényelmes még hosszú távokon is, és mi szerettük.