Tisza párt rendezvényén történt!

Rakamazon egy autós szándékosan nek/ha/to/t a TISZA Párt standjának – számolt be az esetről Magyar Péter! A párt elnöke szerint az elkövető egy F/desz-szimpatizáns volt! MUTATJUK A RÉSZLETEKET!

A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!

—>> KÖVETKEZŐ OLDAL

Ez is érdekelhet:

A hatfokozatú váltó valószínűleg épp annyira meghatározza az Emira vezetési élményét, mint maga a motor. Részben azért, mert az egyik utolsó olyan teljesítményautók egyike, amely manuális váltóval elérhető, és részben mert maga a váltó is egy kis karaktert ad az autóhoz.

Ha újságíró vagy, és próbálod kihozni a leggyorsabb 0-100 km/h időt egy manuális Emirából, akkor biztosan nem fogod szeretni, mert nem szereti, ha siettetik. A manuális váltón nincs indítószabályzó, így a megfelelő egyensúly megtalálása, hogy ne fulladjon le a motor és ne pörögjenek fel a hátsó kerekek, igazi kihívás. Miután felkapcsoltad a sebességet, a magasabb fokozatba kapcsolás egyfajta szerencsejáték: lehet, hogy sikerül, vagy elakad. A motor egyébként úgy tűnik, hogy 200 rpm-mel a 7000 rpm-es fordulatszám-limites vörös vonal előtt eléri a korlátozót, mintha szívesen folytatná 7500 rpm-ig.

Végül sikerült közel három tizedmásodperccel a hivatalos 0-100 km/h időn belül maradnunk. Ez gyorsabbá teszi, mint a manuális M2-t (bár azóta 20 lóerőt kapott a tesztelésünk óta), és 0,4 másodperccel gyorsabb 50-110 km/h között negyedik fokozatban. A két autót összehasonlítva világosan látszik az Emira váltási hatása: minden egyes váltáskor (39, 117, 159 és 204 km/h-nál), az M2 folyamatosan visszahúzza az Emira előnyét.

Az úton, és még a pályán is, csak egy kis megszokás szükséges ahhoz, hogy megtaláld azt a tempót, ahol a váltó a legboldogabb. Ekkor válik igazán precízzé és mechanikussá, a váltás sem túl rövid, sem túl hosszú. Igazán finom érzéket igényel, de bőségesen meg is hálálja.