Nem csitulnak az emberek!

Március 25. óta több t/nte/ést is szerveztek Budapesten valamint a gyülekezési j/got ko/lá/ozó tör/ény elfogadása miatt. A de/onst/álók elfoglalták a parlamentet b/ut/lis ami megy! MUTATJUK A RÉSZLETEKET!

A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!

—>> KÖVETKEZŐ OLDAL

Ez is érdekelhet:

Bár az S-Cross kívülről drámaian eltér az előző modelltől, a belső tér szinte változatlan maradt 2013 óta, csupán a modernebb infotainment rendszer és egy kis gumírozott anyag került a műszerfalra.

Akkoriban úgy írtuk le, hogy „olcsó és vidám, de kényelmes és hiteles is”. Ennek körülbelül 75%-a még mindig igaz. Még mindig olcsónak tűnik – nagyon is –, de kényelmes és hiteles, viszont a mai autókhoz képest olyan vidám, mint egy temetés. Néhány évvel ezelőtt talán ez volt a normális a prémium gyártókon kívül, de ma már a piac olcsóbb szegmenseiben is látható, hogy a Dacia például képes örömet okozni modern dizájnnal, érdekes anyagokkal vagy színekkel, anélkül, hogy a használhatóságot feláldozná, vagy az árat inflálná.

Az S-Cross belseje elég szürkének tűnik, de legalább az ergonómia rendben van. Az ülések elfogadhatóak. Magasan ülsz, a vezetési pozíció parancsoló, ami a legtöbb ember számára kényelmes lesz, hála a kormányoszlop és az ülés bőséges állíthatóságának. Nincs állítható deréktámasz, de a legtöbb tesztelő számára még hosszú utak során sem okozott problémát.

A hátsó ülésen ülő személyeknek megfelelő lábtér áll rendelkezésre, mivel az S-Cross itt egy kicsit tágasabb, mint a Qashqai, de a panoráma napfénytetővel rendelkező Ultra kivitelben a fejtér szűkös. A háttámla állítható, de a különbség olyan kicsi, hogy alig észrevehető a fényképeken.

Az S-Cross egyik meglepő, pozitív jellemzője a teljesítmény. A 127 lóerővel és a hivatalos 0-100 km/h idővel, ami 10,2 másodperc, a mild-hybrid változat elsőre lassúnak tűnhet. Azonban a teszt során 9,6 másodperc alatt gyorsult 0-ról 100 km/h-ra.

Ez még mindig nem számít kiemelkedő teljesítménynek, de általánosan bőven elegendőnek érződik, és mindez annak köszönhető, hogy az autó mindössze 1,3 tonnát nyom, és az elektromos támogatás hasznos erőt ad alacsony fordulatszámon.

A negyedik fokozatig az S-Cross gyorsabban reagál a gázpedálra, mint a 2021-es tesztünkben próbált, 156 lóerős 1,6 literes turbó benzines Nissan Qashqai, amely ugyan jelentősen erősebb, de csupán egy 12V-os mild-hybrid rendszert használt.

Ez tükröződik az engine-ben szerzett szubjektív benyomásainkban, amely mindig készséges és nyomatékos. Bár magas fordulaton nem igazán boldog, és elég magas hangot ad, normál körülmények között viszont kellően kifinomult volt.

A legtöbb időt a manuális váltós verzióval töltöttük, és a hárompedálos modell az, amit ajánlanánk a könnyű, mégis precíz és pozitív működése miatt: igazán meglepő öröm vezetni. A kuplung kicsit szivacsos érzetű, és rövid utat jár be, de könnyen kezelhető, a pedálok pedig tökéletesen beállítottak a heel-and-toe váltáshoz.