Pont Húsvétkor! Most minden imára szükség van Sallai Nórának!

A Jóban Rosszban című televíziós sorozatban Nóra hosszú éveken keresztül együtt dolgozott és játszott Madár Veronikával, aki kolléganőjeként nemcsak a képernyőn, hanem a való életben is közel került hozzá. Most Veronika is megszólalt a legfrissebb fejlemények kapcsán, és megosztotta gondolatait, érzéseit a nyilvánossággal azzal kapcsolatban, ami Nórával történt.
Olyan a helyzet, hogy imára van szükség! EZT NYILATKOZTA BARÁTJA:

A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!

—>> KÖVETKEZŐ OLDAL

Ez is érdekelhet:

Ha nem akarunk csalódni a Toyota Mirai menetteljesítményében, érdemes már az első pillanatban félretenni a sportos, hátratolt kabinú sziluett által sugallt elvárásokat.
Két évtizeddel ezelőtt egy ilyen megjelenésű autó szinte biztosan egy erőteljes V8-as motorral érkezett volna, ami méltó partner lett volna az autó majdnem kéttonnás (pontosabban 1937 kg-os) önsúlyához. A Mirai esetében viszont hátul kapott helyet egy szerényebb elektromotor, ami csupán 180 lóerőt kínál – így a fajlagos teljesítmény alig 94 lóerő tonnánként, ami ma már inkább egy középkategóriás ötajtós modellhez illik.
Az autó a Lexus LS alapjaira épül, utastere pedig csendes, szellős és igényes, így sokkal inkább luxuslimuzin-hangulatot áraszt, mintsem sportkocsisat – ami végső soron illik is egy üzemanyagcellás, nehéz autóhoz, visszafogott teljesítménnyel.

Gyorsulása inkább elegáns, mint lehengerlő: a Millbrook pályán végzett teszten a 0–100 km/h-s sprint 8,7 másodpercig tartott, míg a 160 km/h-hoz már 25,5 másodpercre volt szükség. Összehasonlításképp: a 180 lóerős Ford Focus ST-Line X ugyanezt 8,9, illetve 22,8 másodperc alatt teljesítette még 2019-ben.
Ez kellemetlen összehasonlítás egy 60 ezer fontos luxusautó számára – még ha a Mirai le is győzte egyetlen valódi riválisát, a drágább Hyundai Nexót, amely 9,6 másodperc alatt érte el a 100 km/h-t, és több mint 38 másodperc kellett neki a 160 km/h-hoz.
Az üzemanyagcellás elektromos autók tehát továbbra sem a gyorsulás bajnokai – főleg nem az akkumulátoros társaikhoz viszonyítva.
Ezzel együtt a Mirai szerény menetteljesítménye nem érződik rossznak. A 300 Nm-es nyomaték például városi tempón belül (0–50 km/h között) kellemesen élénk elindulást biztosít, a gázpedál reakciója pedig kiválóan eltalált: kellően reszponzív, mégis természetesen szabályozható.
Ez a kiszámíthatóság különösen jól jön egy olyan limuzinnál, amely méretben nagyjából a Mercedes E-osztály és S-osztály közé esik.
30 km/h fölött is megmarad az elektromos autókra jellemző, egyenletes és lineáris gyorsítás érzete, ami nyugodt és magabiztos haladást eredményez.
A legnagyobb kifogásunk a fékpedálhoz kapcsolódik: annak puha, határozatlan visszajelzése, valamint az, hogy határozottabb lassításhoz túl mélyre kell taposni, nem illik egy prémium szedán karakteréhez. A 70 mph-ról (kb. 113 km/h) mért 45,9 méteres fékut ugyan elfogadható, de a pedálérzet és az erősebb regeneratív fékezés – főleg a „Br” fokozatban – még javításra szorulna.