Így érkezett meg Orbán!

Eltemették szombaton Ferenc pápát, akinek a tiszteletére a világ vezetői mellett Magyarország politikai vezetői is felvonultak, így Sulyok Tamás, Semjén Zsolt vagy Orbán Viktor is. A miniszterelnök a szertartás után adott interjút MUTATJUK A RÉSZLETEKET!

A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!

—>> KÖVETKEZŐ OLDAL

Ez is érdekelhet:

Nem valószínű, hogy a Renault futóműmérnökei úgy kaptak utasítást a Mégane fejlesztésére, hogy nagyobb dinamikai határokat kellett volna elérniük anélkül, hogy minden modellben nőtt volna az általános képességek tárháza. Elvégre melyik gyártó ne akarná, hogy új autója minden mérhető szempont szerint jobb legyen az előzőnél? Mégis, a tesztautónk alapján pont az ellenkezője tűnt fel.

Az igazság az, hogy a hétköznapi Mégane modellek hosszú ideje a RenaultSport változatok által kialakított „dinamikai dicsfényben” fürödtek – gyakran minden valódi érdem nélkül. A meglepetés most az, hogy ez az autó egyértelműen a kényelmet helyezi előtérbe a tapadás és irányíthatóság helyett, illetve a könnyű vezethetőséget a vezetési élmény helyett.

A rugózás minden helyzetben lágy hatást kelt. Városi tempónál jól csillapít, mellékutakon szépen követi az útfelületet, és szinte mindig csendes – nagyobb úthibák kivételével –, a kabin elszigeteltsége inkább emlékeztet egy nagy szedánra, mintsem egy kompakt ferdehátúra.

A kormányzás könnyű és kissé érzéketlen, kanyarodás közben nem nehezedik, nem ad visszajelzést a terhelésről.

Átlagos sebességnél a kezelhetőség kiszámítható és fokozatos, a karosszéria dőlése fokozatosan épül fel, és ez még nem zavarja meg a kormányzást – viszont amint csökken a tapadás (ami nem nehéz előidézni), a kocsi alulkormányzottá válik, és elsőként mindig az első kerekek kezdenek csúszni.

A kényelem és stabilitás tehát erősségek, de a sportosabb vezetési stílus kedvelői számára nincs sok kapaszkodó.

Bizonyos értelemben a Mégane igazi francia családi ferdehátúnak érződik (lágy rugózás, harmonikus kanyarvétel), de más szempontból hiányzik belőle az a „joie de vivre” – az a francia életöröm, amit egy kis visszajelzés a kormányból és egy harapósabb első futómű könnyen vissza tudna hozni. Enélkül viszont kissé üresnek tűnik az élmény.

Ha egy lelkesebb vezető számára már a közúton is érzékelhetőek a Mégane korlátai, akkor a Millbrook tesztpálya Hill Route szakasza ezeket még egyértelműbbé teszi: ez az autó nem sportos ambíciókra lett hangolva.

Az oldalirányú tapadás viszonylag alacsony, és a lágy felfüggesztés miatt a dőlés gyorsan kialakul kanyarban, ami korai alulkormányzottsághoz vezet. A vonóerő és a stabilitásvezérlő rendszerek megakadályozzák, hogy egy hirtelen gázadás teljesen lerombolja az első kerekek tapadását – de ezek a rendszerek ma már teljesen kikapcsolhatatlanok.