Azonnal megkellet műteni Tóth Gabit!

Tóth Gabi: Volt egy ötórás életmentő műtétem, szerintem túlélem! Mondta nyíltan és őszintén! Tóth Gabi szombaton a oldalán arról tett közzé egy videót, hogy a viharos idők és a megpróbáltatások után. MUTATJUK A RÉSZLETEKET!

A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!

—>> KÖVETKEZŐ OLDAL

Ez is érdekelhet:

A Koleos esetében azonban más a helyzet: a gördülési kifinomultság komoly hiányosságokat mutat, leginkább annak köszönhetően, hogy a Renault láthatóan figyelmen kívül hagyta a hangszigetelés jelentőségét – különösen ahhoz képest, amit más, főként dél-koreai gyártók rutinszerűen alkalmaznak.

Ennek eredményeként a 2,0 literes dízelmotor kontrollálatlan dübörgése visszaverődik az utastérbe, mintha egy faházból hallgatnánk a dzsungel hangjait. Ezt a harsány dízelhangot ráadásul tovább rontja a motor régi vágású, nyers karaktere, ami sötét tónust ad az egész vezetési élménynek.

Ez nem is elsősorban a motornak róható fel, hanem az opcionális CVT váltónak, amely szinte minden gázparancsra fél másodperces „gondolkodással” reagál, mielőtt bármi érdemleges történne. Ez a késlekedés nemcsak induláskor, hanem alacsony sebességnél is zavaró – például ha hirtelen be kell hajtani egy körforgalomba.

Amikor végre elkezd összeállni a hajtáslánc működése, az elért haladás csak átlagos, „melós” szintű. A motor 280 lb-ft (kb. 380 Nm) nyomatékot produkál valahol a középtartományban, de csak rövid, kb. 1000 fordulatszámnyi tartományban – így szinte minden hasznos teljesítmény itt koncentrálódik.

A 0–100 km/h-s gyorsulás 10 másodperc alatt van, ami papíron elfogadható ebben a szegmensben (a nagyobb teljesítményű Ford Edge sem volt jobb), de vezetés közben ritkán érezni azt, hogy a Koleos magabiztosan előzne, hacsak nem készítjük azt elő hosszabb ráfutással – vagy nem váltunk kézzel, hogy felrázzuk az álmos váltót.

Az olajégető motor állandó morajlásának egyik előnye, hogy nem hozza zavarba a Koleos középszerű futóművét – sőt, a régimódi, „robbanómotoros” hangzás meglepően jól illik az autó anachronisztikus futóműhangolásához. Ez utóbbi azt eredményezi, hogy a túlméretezett karosszéria már kisebb terhelésre is lomhán, billegve mozog.

Általánosságban ez akár elnézhető is lenne. Az állandó „térérzet” emlékeztet arra, hogy egy nagy testű járművet vezetünk – márpedig a mai nagyobb crossoverek ezt az érzést jellemzően jól elrejtik. A méret és tömeg nyilvánvalósága azonban vonzó is lehet, ha megfelelő módon van kezelve – különösen akkor, ha ezt egy kellemes elszigeteltség és kényelem érzése is kíséri.