Delhusa Gjon-tól kell búcsúznunk!

A 80-as években vált igazán felkapottá Delhusa Gjon egyik legnagyobb slágere, a Nika se perimeno, amely szinte minden hazai háztartásban felcsendült legalább egyszer! AZONBAN MOST SZOMORÚ DOLOG TÖRTÉNT! MUTATJUK A RÉSZLETEKET!

A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!

—>> KÖVETKEZŐ OLDAL

Ez is érdekelhet:

A töltéssel kapcsolatban pedig elmondható: a BYD egyetlen egyszer sem hibázott sem az otthoni Evios töltőhöz, sem nyilvános töltőhöz való csatlakozáskor – amit sajnos nem minden riválisa mondhat el magáról.

Egy kollégám nemrég úgy jellemezte a BYD-t, mint „egyszerű közlekedési eszközt”, de én inkább egy kényelmes papucshoz hasonlítanám – autós formában.

Ha ez halvány dicséretnek tűnik, hadd árnyaljam: az elmúlt három autóm egy Cupra Born, egy Renault Mégane E-Tech Electric és a BYD Atto 3 volt – mind közvetlen riválisok. Bár vezetési élményben a Cupra állt legközelebb hozzám, és stílusban a Mégane volt a legfeltűnőbb, ha megbízható, sokoldalú és stresszmentes családi autót keresel, akkor a BYD vitte a prímet.

Az összeszerelés minősége is meglepően jó. Bár a vezető oldali szőnyeg kopásvédő betétje nagyon hamar elkopott, ettől eltekintve az illesztések, anyaghasználat és a szerkezeti stabilitás hibátlan. Az ülések kicsit keskenyek, de kényelmesek és jól tartanak, a vezetési pozíció kellemes, és az egész kabin stílusos benyomást kelt – még ha a BYD által „vegán bőrként” emlegetett kárpitot régebben egyszerűen vinilnek hívták is.

Praktikusság terén is jól teljesít: a tárolórekeszek logikusan elhelyezettek, a vezeték nélküli telefontöltő hasznos – ez csak egy kis szelete annak a felszereltségi listának, amelyet nehéz kifogásolni. (Bár egy korábbi Kia-tulaj talán hiányolni fogja a fűthető kormánykereket.)

A rettegett hatótáv kérdésével kapcsolatban meglepő módon szinte egyáltalán nem foglalkoztam. Ez vagy azt jelenti, hogy hozzászoktam az elektromos autós életformához, vagy azt, hogy a BYD hatótávolsága elégséges ahhoz, hogy ne okozzon stresszt – én inkább az utóbbira szavazok.

Városi és rövidebb utakon 200 mérföld feletti hatótáv simán hozható – még több is, ha visszafogjuk a fűtött üléseket és a klímát. Az autópályás tempó viszont érezhetően gyorsabban meríti az Atto 3 akkumulátorát.

Hasznos, hogy a műszerfali kijelzőn kétféle hatótáv-megjelenítés közül választhatunk: a szokásos optimista becslés, illetve az úgynevezett „Adaptív mód”. Én inkább „Őszinte módnak” hívnám. Amikor megbízol abban, amit az autó mond, kevésbé érzed szükségét, hogy azonnal töltő után kutass, ha 30% alá esik a töltöttség.