Brasch Bence és Rami együtt!

A színpadi jelenet igencsak forróra sikerült – annyira, hogy a produkció közepén Brasch Bence le/é/te Lékai-Kiss Ramóna r/há/át, aki így megmutatta hosszú co/bja/t és irigylésre méltó alakját. A pillanat láthatóan nemcsak a közönséget, de a zsűrit valamint Bencét is meglepte!

A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!

—>> KÖVETKEZŐ OLDAL

Ez is érdekelhet:

Sebességtartományon belüli gyorsulási időket sem lehetett pontosan mérni, mivel a váltó akkor is visszavált, amikor a vezető nem indokolja azt (például nem nyomja le a „kickdown” kapcsolót).

Komolyabb negatívum azonban a fékpedál érzete. Maga a fékhatás rendben van – például a Mercedes A250e-hez mérhető –, de a pedál puha és kiszámíthatatlan. Például ha 30 mph-ról lassítunk le enyhe, egyenletes nyomással, a lassulás menet közben megváltozik. Ez zavaró, felesleges, és nem segíti az egyenletes, komfortos vezetést.

A mai DS márka egyértelműen a kényelemre helyezi a hangsúlyt – és ez értelemszerűen a vezetési élmény rovására mehet. Ugyanakkor nem mindenki a sportos B-utas kanyargást tekinti élvezetes vezetésnek; ha az autó kiszámíthatóan viselkedik és megfelelő tapadást biztosít, sokak számára ez bőven elegendő. Ezt figyelembe véve a DS 4 teljesítménye ebben a tekintetben „éppen megfelelő”.

Tesztautónk fel volt szerelve a DS Active Scan Suspension rendszerével, amely egy szélvédő mögé szerelt kamera és futóműszenzorok segítségével próbálja előre felkészíteni a felfüggesztést az úthibákra. Más DS modellekhez hasonlóan azonban most sem voltunk meggyőződve róla, hogy a rendszer valóban sokat tesz.

A rendszer kizárólag Comfort módban aktív, ahol a futómű extrán puha és kissé kontrollálatlannak tűnik. Az úthullámokon jelentős a bólintás és ringás, olyannyira, hogy néhány tesztelő jobban preferálta a Hybrid módot – ez ugyanis bár a hajtáslánc szempontjából köztes állás, a felfüggesztés viselkedését is feszesebbé, megnyugtatóbbá teszi.

DS 4 ugyan nem dől meg annyira, mint egy klasszikus Citroën 2CV, de a mai modern autók között kevés mutat fel nagyobb oldaldőlést. Igaz, a teszt során szándékosan Comfort módban hagytuk az autót a dráma kedvéért, de a karosszéria mozgása még Sport módban is meglehetősen laza marad.

A kormányáttétel 2,9 fordulatot igényel egyik végállástól a másikig, ami szintén nyugodt karaktert eredményez. Különösen feltűnő a kormánykerék erőteljes visszaközépre térési hajlama – ez némileg emlékeztethet a Citroën régi, hidropneumatikus autóiban használt Diravi rendszerre, bár itt annak csak enyhébb változatáról van szó. Egyes tesztelők értékelték, hogy szűk városi kanyarokból a kormány szinte magától visszafordul, másokat ez autópályán kissé zavart.

Comfort és Hybrid módban szinte nincs súlya a kormánynak, Sport módban valamivel több, de valódi visszajelzést így sem kapunk az útfelületről.

A 205-ös Michelin e-Primacy gumik nedves és száraz úton is megfelelő tapadást nyújtanak, de semmi többet. Összességében tehát a DS 4 nem bosszant egy-egy kanyargós útszakaszon, de biztosan nem ezzel az autóval vágnánk neki önszántunkból egy hegyi szerpentinnek.