Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen a januári nyugdíj kiigazítást (5 %) gyakorlatilag semmissé tette az elszabadult, és azóta is vágtató infláció (8,3 %). Mindez pedig legközvetlenebbül, és legérzékenyebben éppen a nyugdíjasokat érinti.
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
—>> KÖVETKEZŐ OLDAL
Ez is érdekelhet:
A Grand Scenic-be való beszállásnál (és a plusz 40 mm-es hasmagasság, ami egyesek számára enyhe lépcsőt jelenthet) az új és régi közötti különbség azonnal szembetűnik – nemcsak az új elrendezés, hanem egy olyan belső tér is, amely világosan arra lett tervezve, hogy jobban áthidalja azt a rést, amit a Renault jobb kormányos piacain az eltávozott Espace hagyott.
A távolabbi A-oszlopok és az előttünk elterülő hatalmas műszerfal valóban a nagyobb MPV-t idézik, és még ha nem is vagyunk abban a helyzetben, hogy nosztalgiázzunk, a Scenic vezetőtere sokkal inkább MPV-szerű, mint közvetlen elődjéé.
A Renault továbbra is a középkonzolon helyezi el a tempomat be- és kikapcsoló gombját. A megszokott hunyorgásom, hogy elkerüljem a sebességkorlátozó véletlenszerű aktiválását, majdnem autópályás katasztrófát eredményezett.
Elöl úgy tűnik, mintha nagyobb lenne, mint amit a mérsékelt méretnövekedések sugallnak.
A hátsó ülések azonban jobban megmutatják a jármű kompakt méreteit. Az ottani tér viszonylag bőséges (persze, az ülések csúsztathatók), így elég meggyőző ahhoz, hogy három gyerek kényelmesen elférjen egymás mellett.
A harmadik sort a csomagtartó padlójáról felhajtva – ami egyszerűen elvégezhető – hamar rájövünk, hogy a gyerekek mérete szinte elengedhetetlen ahhoz, hogy kényelmesen utazzanak ott, nemcsak a lábtér hiánya, hanem a Scenic szűkülő tetővonala miatt is.
