Elfo/ató/arancs van érvényben Medve Ákos, a Quimby egykori dobosa ellen. Medve Ákos neve ismerősen cseng a magyar zenei életben: a zenész a kilencvenes évek elején ült a dobok mögé a Quimby megalakulásakor, Kiss Endre, az akkori gitáros javaslatára. Egy korábbi interjúban elmondta, volt idő, amikor felmerült, hogy ő vegye át az énekesi posztot Kiss Tibor helyett, végül azonban a dobos szerep maradt az övé.
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
—>> KÖVETKEZŐ OLDAL
Ez is érdekelhet:
Ha ezt félretesszük, vagyis nem vesszük figyelembe az apróbb hiányosságokat, az Ioniq 5 kormányzása meglepően jól sikerült. Pontos, megfelelően nehéz, és sokkal természetesebb érzetet kelt, mint amit sok más hasonló elektromos autóban tapasztalhatunk – különösen a Model Y-hoz képest, amelynek kormányzása sokszor mesterséges vagy túlságosan érzéketlen tud lenni. Városi környezetben a kormány kellemesen könnyű, tehát nem fárasztó a manőverezés, de van egy hátránya is: a fordulókör viszonylag nagy, 12 méteres, ami különösen feltűnő, ha összevetjük például a Skoda Enyaq-kal, amely mindössze 9,3 méteres fordulókört kínál (a négykerék-meghajtású változatoknál ez 10,8 méter).
Amikor az autó nagyobb sebességgel halad – például országúton vagy autópályán –, a futómű puhasága még jobban érződik. Ilyenkor az Ioniq 5 kissé imbolyog a kanyarokban, tehát nem fekszi be igazán feszesen az íveket. Nem arról van szó, hogy rossz érzés vezetni, de nem kifejezetten élményautó – viszont az, hogy egy kicsit dől a kasztni, visszajelzést ad a sofőrnek arról, mennyire terhelhető még a futómű, mennyi tartalék van benne. Ez hasznos, mert így a vezető ösztönösen tudja, hol vannak a határok.
Az autó beállításai alapvetően nyugodt vezetési stílusra ösztönöznek. Nem érezni azt az ingert, hogy sportosan vezessük, inkább kényelmes, ráérős utazásra csábít. Ezt az érzést még tovább erősíti a jármű szélessége is, amely országúton, szűk kanyaroknál – például ahol beláthatatlan ívek vannak – mindig ott motoszkál a vezető fejében: vajon kényelmesen elférünk?
A legközelebbi rokona, a Kia EV6, sokkal keményebb futóművet kapott, mégsem nyújt élesebb, sportosabb vezetési élményt. Ez azt jelenti, hogy az EV6 inkább kompromisszumos: kemény, de nem élvezetes. Az Ioniq 5 ezzel szemben nem is próbál sportosnak tűnni – nyugodtan vállalja, hogy puha és kényelmes.
Az egyetlen villanymotoros változatok hátul hajtanak, vagyis a hátsó tengelyen keresztül viszik az erőt az útra. Ez enyhe, finom toló érzést ad, amely jól illik a karakteréhez. A négykerék-meghajtású modellek pedig erősebb tapadást biztosítanak, különösen csúszós vagy rosszabb minőségű útfelületen, ahogy az el is várható egy ilyen rendszertől. Akármelyik hajtásról is van szó, az Ioniq 5 nem igazán a vezetési élményre van kihegyezve, hanem inkább arra, hogy megbízható, kényelmes és jól használható családi autó legyen – és ezt a szerepet nagyon jól be is tölti.
