Tegnap este még beszélt. Mosolygott. Ge/ztiku/ált. A külvilág számára ugyanaz az energia, ugyanaz a jól ismert figura. Az elmúlt években a színpadon még ott állt a jól ismert figura: a mosoly, a gesztusok, a nagy szavak, az energia, amit megszoktunk tőle. De akik igazán figyeltek, észrevehették a repedéseket. A szemében megbúvó fáradtságot. A mondatok közti csendeket. A túlzott magyarázkodást. A harsányság mögé rejtett ürességet. MUTATJUK A RÉSZLETEKET!
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
—>> KÖVETKEZŐ OLDAL
–
A belső tér nem a 159-es legnagyobb erőssége, és ha a praktikumot vizsgáljuk, egyértelműen elmarad a legtöbb vetélytársától. Az autó formatervezése kívülről kétségtelenül karakteres és szenvedélyes, ahogyan azt az Alfa Romeo modelljeitől megszokhattuk, ám ez a stílus bizony kompromisszumokkal jár. A 159-es hátsó része látványos, sportosan feszes vonalvezetésű, ugyanakkor a csomagtér nyílása meglehetősen szűk. A magas rakodóperem megnehezíti a nehezebb tárgyak beemelését, a csomagtér 405 literes befogadóképessége pedig a kategóriában inkább szerénynek számít. A futómű rugóstagjai is benyúlnak a rakodótérbe, így a rendelkezésre álló hely nemcsak korlátozott, hanem formáját tekintve sem ideális. A magasra húzott csomagtérajtó-vonal ráadásul a hátrafelé való kilátást is rontja, ami parkoláskor és szűk helyeken manőverezve okozhat kellemetlenségeket.
Az utastér helykínálata szintén az autó korát tükrözi. Bár a 159-es megjelenése időtálló, konstrukciója már nem számít frissnek, és ez különösen a hátsó üléssoron válik nyilvánvalóvá. A hátsó padon az utasok számára mind a fejtér, mind a lábtér erősen korlátozott. Magasabb felnőttek számára hosszabb utakon kényelmetlen lehet az utazás, hiszen a térérzet szűkös, a tetővonal lejtése pedig tovább csökkenti a fejtér érzetét.
