Óriási a felháborodás! Túladagolták a nyugdíjas hölgyet!

Egy 76 éves komlói asszony csaknem az életével fizetett azért, mert az orvosi kezelés során felírt gyógyszer adagolását felelőtlenül túllépték. Az idős hölgyet szellemi hanyatlása miatt vitték be a pécsi psz*chiátriára, ahol nemcsak a vérnyomását kezelték, hanem erősen is elkezdtek olyan szert adni neki, amit demenciában szenvedők esetén csak fokozott elővigyázatossággal szabadna használni.
MUTATJUK HOGY BUKTAK LE!

A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!

—>> KÖVETKEZŐ OLDAL

Ez is érdekelhet:

Az Egyesült Királyságban eladott XC60-as Volvók túlnyomó többsége dízelmotorral került forgalomba – a benzines T5-ös csupán az éves eladások néhány százalékát tette ki.
A dízelek közül három különböző változat volt elérhető. A belépőszintet a 2,0 literes, négyhengeres motor jelentette, amelyet az elsőkerék-meghajtású DRIVe modellek kaptak. Ezek a gazdaságosságra koncentrálnak, a négykerék-meghajtás hiánya miatt pedig a 188 lóerős motor 10,3 másodperc alatt gyorsítja az autót 0-ról 100 km/h-ra.
Létezett egy öthengeres változata is a 2,4 literes dízelmotornak, amely kizárólag összkerék-meghajtással volt elérhető – meglepő módon szintén 188 lóerő teljesítménnyel.
A kínálat csúcsán egy erősebb, 218 lóerős 2,4 literes öthengeres dízel állt. Ennek ellenére, a plusz tömeg miatt, manuális váltóval ez a változat egy tizedmásodperccel lassabban teljesíti a 0–100 km/h-s sprintet, mint a gyengébb verzió. Automata váltóval (a hatsebességes Geartronic egységgel) ez az idő 10,9 másodperc.
A Geartronic váltó korrekt darab, de a 2.0 literes, turbós T5 benzinmotorhoz kapcsolt Powershift váltó gyorsabban és finomabban dolgozik.

Ha azonban egyszerre szeretnénk teljesítményt és takarékosságot, akkor a legerősebb D5-ös dízelmotor lehet a legjobb választás. Ez 8,4 másodperc alatt teljesíti a 0–100 km/h-s gyorsulást, és akár 210 km/h-ig is elhúz – mindezt úgy, hogy közben nem romlik a fogyasztás vagy a károsanyag-kibocsátás.
A D5 azonban nem a leghalkabb. Az öthengeres inkább duruzsol, mint zakatol, és magasabb fordulaton még kifejezetten kellemes is a hangja.
A papírforma alapján az XC60-tól nem várnánk dinamikai csodákat – de a valóságban kellemes meglepetést okoz.
A futómű nem olyan lágy és ringatózó, mint egy prémium szedáné, viszont sok vetélytársánál kényelmesebb, halkabb és jobban kontrollált. Az R-Design csomaggal szerelt példányok feszesebb lengéscsillapítókat és vastagabb stabilizátorokat kapnak, amik nagyobb sebességnél javítják az úttartást, de kis tempónál kissé darabosabbá teszik a rugózást.
Kanyargós utakon is kellemes benyomást kelt az autó: jó a karosszéria mozgásának kontrollja és bőséges a tapadás – főleg a Haldex rendszerű összkerék-meghajtással. Az „Instant Traction” felirattal ellátott rendszer alapvetően az első kerekekre küldi a teljesítményt a jobb fogyasztás érdekében, de szükség esetén automatikusan hátra is juttatja azt.
Akármelyik hajtásláncot vagy futómű-beállítást választjuk, ha igazán sportos tempóra váltunk, a futómű korlátai hamar megmutatkoznak. A kormányzás pontos ugyan, de kevés visszajelzést ad. A nagy kormánykerék és annak nehéz mozgása ráadásul lomha érzetet kelt kanyarodás kezdetén.
Ennek ellenére az XC60 dinamikai téren is felülmúlja a vele szemben támasztott szerény elvárásokat – különösen a rugózási komfortban. Ha azonban az elsődleges szempont a vezetési élmény, akkor van a piacon izgalmasabb alternatíva – például a BMW X3 vagy a Land Rover Discovery Sport.