Szeptember 1.-től KÖTELEZŐ a bicikliseknek!

A kerékpározás többé nem csupán egészséges és zöld döntés – hanem szigorúan szabályozott közlekedési forma is. Szept. 1-től a KRESZ előírásai már nem lehetőségek, hanem kötelezettségek minden bringás számára. A rendőrség ellenőrizni fogja, fokozott figyelemmel az időseket! MUTATJUK A RÉSZLETEKET!

A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!

—>> KÖVETKEZŐ OLDAL

Ez is érdekelhet:

Papíron nem tűnt túl nagy különbségnek a benzin- és a dízelmotoros változat teljesítménye, de a mindennapi használat során egyértelműen a dízel bizonyult a jobb választásnak. Nemcsak azért, mert kevesebbet fogyasztott, hanem mert sokkal nagyobb hatótávolságot is biztosított egy tankolással. Egyszerűen praktikusabb volt.

Nem ez az a típusú autó, amit az ember a teljesítőképessége határáig hajtana – a Duster nem sportautó. Ami viszont számított a hétköznapi vezetés során, az az volt, hogy az autó gyorsan és hatékonyan reagáljon a gázpedál lenyomására, bármilyen fordulatszámon is járt éppen a motor. Ezt a szerepet a Renault és a Nissan által közösen fejlesztett 1.5 literes dízelmotor jól betöltötte. Különösen alacsony fordulatszámon volt erős, ahol a nyomaték a legerőteljesebben jelentkezett – itt igazán jól muzsikált. Igaz, a magasabb fordulatszám-tartományban már kifogyott a szuszból, még a dízelek között is korán elfogyott az ereje, de városi és hétköznapi vezetésnél ez nem jelentett igazán problémát.

A turbólyuk minimális volt, vagyis a turbófeltöltő gyorsan reagált, így a gázadásra szinte azonnal jött a válasz. Ebben segítségére volt a hatsebességes kézi váltó is, ami bár kicsit darabos érzetű volt, a motor teljesítményének különböző szintjeihez jól illeszkedett, minden fokozatban jól ki lehetett használni a rendelkezésre álló erőt.

Sajnálatos viszont, hogy ebben az autóban a dízelmotor meglehetősen zajosan működött. Nem csak induláskor vagy nagy terhelésnél volt hangos, hanem minden sebességnél, minden fordulatszámon – üresjárattól egészen a piros tartományig. Más hasonló autóknál megszokott, hogy hidegindításkor kicsit kopogós hangja van a motornak, de menet közben ez általában eltűnik. A Dusterben azonban sosem csillapodott le igazán – mindig hallatott magáról, és ez hosszú távon zavaró tudott lenni.

Ami a futóművet illeti, az látszott, hogy a tervezőknek nem sok lehetőségük volt csodát tenni azzal az anyagi háttérrel és műszaki alapokkal, amivel dolgozhattak. Ha vezetted a Duster elsőkerék-meghajtású változatát, ahol hátul merev tengely dolgozott, szinte ki lehetett következtetni, milyen kompromisszumok születtek a tervezés során.