Az országot még mindig mélyen megrázza az egykori olimpikon tragédiája, amely váratlanul érte családját, sporttársait és rajongóit. Dudás Miki sírja azóta az emlékezés egyik legmeghatóbb helyszínévé vált, ahol a gyász és a szeretet kézzelfogható formát ölt. A temetést követően folyamatosan érkeznek a megemlékezők, akik virágokkal és személyes üzenetekkel fejezik ki tiszteletüket. MUTATJUK A RÉSZLETEKET!
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
—>> KÖVETKEZŐ OLDAL
–
A hátsó kerekekre küldött 730 tomboló olasz lóerő hallatán az ember joggal gondolhatná, hogy – a Ferrari 599 GTB Fiorano-hoz hasonlóan – az Ferrari F12berlinetta igazi vadállat, amely folyamatos koncentrációt és komoly vezetői tapasztalatot igényel. A valóság azonban meglepően más képet mutat. Az F12 kifejezetten barátságos tud lenni, különösen ahhoz képest, amit a teljesítményadatai sugallnak. A gázreakció egyenletes és lineáris, az erőleadás kiszámítható, így még akkor is, amikor a hátsó abroncsok elveszítik a tapadást, az autó nem válik kezelhetetlenné. Inkább úgy érezni, mintha folyamatos párbeszéd zajlana a vezető és a gép között: minden mozdulatra érkezik a visszajelzés, minden apró korrekció azonnal érezteti hatását.
A kormányzás egészen borotvaéles. A legkisebb kézmozdulat is azonnali irányváltást eredményez, mintha az első kerekek közvetlenül az idegrendszerünkhöz lennének kapcsolva. Ez a közvetlenség különösen nagy tempónál válik lenyűgözővé, amikor a precizitás szó szerint életet menthet. Bár összességében nem éri el a Ferrari 458 Italia mindenre kiterjedő játékosságát és agilitását, az F12 alacsonyabb súlypontja a 599-hez képest garantálja, hogy kanyarokban rendkívül stabil és kiegyensúlyozott marad. A karosszéria alig dől, az autó laposan fekszi az ívet, így a vezető egészen elképesztő tempót képes fenntartani anélkül, hogy a bizonytalanság legkisebb jele is felmerülne.