Mint mondja, évek óta nagy álma volt, hogy kipróbálja magát ebben a szerepkörben is. A formátum lényege, hogy a legszórakoztatóbb sztárok civilekkel állnak párba: őket segíthetik hozzá az elképesztő nyereményhez, miközben úgy kell kitalálniuk szavakat, hogy csupán rövid kifejezéseket, egy szavas segítségeket adhatnak egymásnak. MUTATJUK A DRÁMAI RÉSZLETEKET!
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
—>> KÖVETKEZŐ OLDAL
Ez is érdekelhet:
A Range Rover Evoque első ránézésre teljesen új, forradalmi autónak tűnik, de ha jobban megnézzük, kiderül, hogy sok mindenben a korábbi Freelander modellre épült. A két autót ugyanabban a gyárban, Angliában, a Merseyside régióban szerelték össze, ezért nem meglepő, hogy a technikai alapjaik részben közösek voltak. Bár az Evoque saját mérnöki fejlesztés eredménye volt, a Freelander nélküli háttér nélkül ez az autó valószínűleg soha nem készült volna el. Az Evoque felépítésének körülbelül 30%-át a Freelander műszaki megoldásai adták.
A Range Rover Evoque azonban így is modernebbnek és fejlettebbnek számított. Például akár 100 kilogrammal könnyebb is volt, mint a Freelander, részben azért, mert jóval rövidebb volt – hossza 4355 mm, ami még egy Volkswagen Golfnál is kevesebb –, részben pedig azért, mert az autó kialakításában több alumíniumot és műanyagot használtak. Az alumínium nemcsak a karosszéria egyes elemeiben, hanem a felfüggesztésben is megjelent. Ez a súlycsökkentés része volt annak a célnak, hogy hatékonyabb és takarékosabb autót készítsenek.
Ehhez kapcsolódott az elektromos kormánymű is, amelyet nem közvetlenül a karosszériához, hanem az első segédkerethez rögzítettek. Ez a megoldás jobb kormányzási érzetet adott a vezetőnek.
A Freelanderben még a régi, 2,2 literes dízelmotor dolgozott, amit több más Ford-, Peugeot- és Citroën-modell is használt. Az Evoque viszont már egy modernebb, saját fejlesztésű 2,0 literes Ingenium dízelmotort kapott, két különböző teljesítményszinttel. Az idősebb, 2,2-es motor alapjáraton meglepően csendes volt, és kulturált működésével még a Jaguar XF-ben használt verzió szintjét is hozta.
Ez a motor 178 lóerőt tudott, ami elsőre nem tűnik soknak egy több mint 1,8 tonnás autóhoz, de a gyakorlatban elegendő volt. Tesztpályán 0-ról 96 km/h-ra (60 mph) 9,5 másodperc alatt gyorsult, ami nem rossz érték. Ugyanennyi idő alatt gyorsult 48-ról 112 km/h-ra (30–70 mph). A gyári végsebesség 200 km/h körül alakult, ami teljesen elfogadható volt.
