A hétfő esti dupla epizódban Rebeka és Zsolt, valamint Rita és Sanya esküvője még idillinek tűnt, de amikor a második részben feltűnt Dani és Kármen, az egész műsor átváltott egy valóságos érzelmi aknamezőbe. A kigyúrt, magabiztos sármőr épp a nagy napra készült, amikor megérkezett a múltja, és mindent felborított. A nézők szó szerint felrobbantották a kommentmezőt: „Ki hívta meg az exet?!”, „Ez tuti rendezett jelenet volt!”, „Kármen helyében már rég elrohantam volna!” – záporoztak a reakciók.
A feszültség a tetőpontra emelkedett:
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
—>> KÖVETKEZŐ OLDAL
Ez is érdekelhet:
A kezelhetőség meglepően élvezetes volt, még ha a furcsa vezetési pozíció és a tompa kormányzás némileg rontotta is a helyzetet. Általánosságban elmondható, hogy bármilyen környezetben otthonosan mozgott. Az 1,2 literes, háromhengeres turbós benzinmotor, a rendíthetetlen Puretech, megfelelő teljesítményt nyújtott nem rossz fogyasztással, átlagosan 38,8 mpg-os fogyasztással.
Természetesen, az elképzelésemből adódóan, azokat a szempontokat is figyelembe kell vennem, amelyek jobban tetszenének egy átlagos, leendő Nissan Qashqai-vásárlónak. Először is, a praktikum. Az alacsony és hosszú csomagtartó: vajon olyan jó, mint egy magasabb, rövidebb? Igen. Eleinte költöztetőként használtam a 408-ast, szinte egy egész platónyi holmit elszállítottam néhány út alatt. És ha ezt tudományosan akarjuk megközelíteni, a 408 rakterének kapacitása 536 liter, vagy 1611 liter lehajtott hátsó ülésekkel, ami az új, álló helyzetben lévő Peugeot 3008 520, illetve 1480 literes értékéhez képest.
Máskor a felnőtt hátsó utasok elégedettek voltak az üléseikkel, a térrel és – az ablakok és a vállvonalak miatti elvárásaimmal ellentétben – a kilátással is. Ezután következett a technika. Ahogy korábban említettem, akadtak vele problémák: főként a fűthető ülések és a kormánykerék szeszélyes ikonjai, valamint a megbízhatatlan Apple CarPlay kapcsolat.
Egyébként azonban az infotainment rendszert meglehetősen könnyen használhatónak találtam, és hálás voltam az alatta lévő szokatlan másodlagos érintőképernyőért, amelyen nagyméretű gyorsbillentyűk voltak, amelyeket vezetés közben megtanultam anélkül megnyomni, hogy ránéznék.
Az aktív biztonsági rendszereket is elfogadhatónak találtam – mert gyorsan és könnyen kikapcsolhatók voltak. Az automatikus vészfékezés mindig jól jön, és kezdek hozzászokni az adaptív sebességtartó automatikához az egyre zsúfoltabb utakon, de soha nem fogok beérni egy olyan rendszerrel, ami a kezemben rántja a kormányt, főleg ok nélkül, és a legtöbb modern autóhoz hasonlóan a 408-as sávtartó asszisztense pontosan ezt tette.
