A legutóbbi, mosdóban talált többnapos ho/tt/st után most újabb botrányos esetről számoltak be a betegek az egyik fővárosi kórház kapcsán. Anyósomat mentem látogatni még a két ünnep között az egyik fővárosi kórház belgyógyászatára. Sok mindenre fel voltam készülve, de teljesen kiakadtam attól a látványtól, ami fogadott. MUTATJUK A RÉSZLETEKET!
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
—>> KÖVETKEZŐ OLDAL
Ez is érdekelhet:
Természetesen ez az autó eléri a 250 mph-t, és képes lett volna sokkal többre is, ha a McLaren nem döntött volna úgy, hogy nem éri meg az extra, utazás roncsoló, rugózott tömeget (nehezebb kerekek, gumik, felfüggesztés és fékek), ami szükséges ahhoz, hogy biztonságos legyen olyan sebességeken, amiket soha senki nem érne el.
A címsorban szereplő végsebesség csak figyelemelterelés. Lényegében a Speedtail egy csodálatos autó, amit egyszerűen vezethetsz egy jó úton. Nem kell 250 mph-t menned ahhoz, hogy élvezd a kinézetét, az belső terét, a vezetési pozíciót, a kijelzőket, a menetkomfortot vagy a kezelhetőségét. Még 150 mph sem szükséges hozzá.
A menetkomfort kivételes, inkább a 12C-hez hasonlít, mint bármelyik későbbi McLarenhez. Bár a 12C hibás volt, az volt a legjobb menettulajdonságú McLaren egészen mostanáig. De még azt is felülmúlja.
A kormányzás is egy csodálatosan lassú, lusta érzést ad, ami nemcsak a McLaren rendelkezésére álló alacsonyabb áttételű kormányrúdnak köszönhető, hanem annak is, hogy az autó tengelytávja 58 mm-rel hosszabb, a kényelem és a stabilitás érdekében, valamint a hibrid hajtás csomagolásához a motor és a váltó között.
Ahogy egyre több kilométert tettem meg, elkezdtem megszeretni a Speedtailt olyan okokból, amelyeket nem vártam. Mivel végig az volt az elképzelésem, hogy GT-ként kell rá tekintenem.
De nem az, és őszintén szólva, azzal a motorral sosem lehetne az. Be kell vallanom, hogy egy időbe telt, mire felismerte ezt a tényt és eldobtam a korábbi elképzeléseimet.
A Speedtail mérnöki szempontból a legmodernebb, de filozófiailag valójában az, amit az 1970-es években szuperautónak hívtak. Olyan, mint egy posztmodern Ferrari Daytona (bár háromszor akkora teljesítménnyel, egyetlen lóerőnyi eltéréssel), könnyedén, hosszú távon, természetesen, de elsődlegesen, másodlagosan és harmadlagosan a vezetőknek és a vezetés élményének szól.
