Meghatotta a táj szépsége és hogy újra visszatérhetett Székelyföldre, Erdélybe.
Itt érzem igazán, hogy a gyökereim nem csak a múltban vannak, hanem minden fűszálban, hegyben és patakban, ami körülvesz. Ahogy végigjárok ezeken az utakon, valami azt suttogja bennem: itt van az otthon, a béke, az örökkévalóság.
VÉGLEG ODAKÖLTÖZIK! MUTATJUK MIKOR!
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
—>> KÖVETKEZŐ OLDAL
Ez is érdekelhet:
Menet közben azonban több ponton is lemarad a BE11. Míg az elektromos autókra jellemző az azonnali gyorsulás, itt pont az ellenkezőjét tapasztaljuk: a gázpedál lenyomása és a tényleges gyorsulás között közel egy másodperc telik el. Ez különösen zavaró tud lenni, amikor például kereszteződésből indulnánk vagy előzni szeretnénk. Ha pedig végre megindul, akkor nehéz finoman adagolni a teljesítményt – többször is előfordult, hogy az első kerék kipörgött, sőt, egyszer még látványos gumifüsttel járó indulást is sikerült produkálni. Pedig a teljesítmény önmagában nem indokolná ezt: a 201 lóerős villanymotorral a 0–100 km/h-s gyorsulás 9,6 másodperc, ami jóval lassabb, mint a legtöbb hasonló elektromos SUV esetében. A tesztelt autó Giti gyártmányú abroncsokat kapott, de a végleges brit specifikációval kapcsolatban még nem született döntés, így a tapadásproblémák egy része ezekre is visszavezethető lehet.
A fékrendszer hangolása sem problémamentes: alacsony sebességnél a mechanikus fékek túlságosan harapósak, és bár a regeneratív fékezés mértéke fokozatokban állítható, még a legerősebb üzemmódban sem elég hatékony az egyenpedálos vezetéshez. A BE11 futóműve viszont puhább, mint amit ebben az árkategóriában megszoktunk, így komfortosabb, de a kormányzás lazasága – különösen egyenes haladásnál – már nehezebben magyarázható. Az autó vezethetősége tehát nem kiemelkedő, ám a kényelem szempontjából nem rossz választás.
