„Tizenhat év hazugságban” – Egy beszélgetés során, Lékai-Kiss Ramónával, Marsi Anikó feltépte a múlt egyik legfájóbb sebét. Elmondta: hatéves volt, amikor elvesztette édesapját – de az igazságot csak egy évtizeddel később tudta meg. Azt hitte, szívbetegség vitte el. Aztán jött egy iskolai pillanat, egy elejtett félmondat, ami ledöntötte az addig biztonságosnak hitt emlékek falát. „Egy osztálytársamtól tudtam meg, hogy bevett egy csomó gyógyszert…” – mondta. Az anyja sosem hazudott, de elhallgatott. És azóta is cipeli a bűntudatot, amit lánya sosem róna fel neki.
ÉS EZ MÉG SEMMI:
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
—>> KÖVETKEZŐ OLDAL
Ez is érdekelhet:
Ennek ellenére a Volvo hűséges, konzervatívabb vásárlói továbbra is értékelni fogják a kényelmes üléseket, a kiváló biztonsági rendszereket, a gazdag felszereltséget és a nyugodt, hosszabb utakra is alkalmas karaktert.
Bármilyen motorral választjuk is, a Volvo S60 gyorsan reagál a kormányparancsokra, köszönhetően a direkt kormányzásnak és az erős első tapadásnak. Azonban kevés visszajelzést kap a vezető, és az úthibák komolyan megzavarják az autó nyugalmát: az ütéseket a kormányon és az üléseken keresztül is érezni lehet. A futómű sosem tűnik igazán nyugodtnak, a nagy önsúly miatt a kanyarokban hajlamos megdőlni, és nem tudja teljesen elrejteni tömegét.
A kormányzáshoz viszonylag nagy erő kell, és a fordulókör is meglehetősen nagy. A hosszú fékpedál nem ad különösebben élénk visszajelzést, de a fékhatás megfelelő. A manuális váltó keményebb mozdulatokat kíván, és a kuplung is nehéz, ami megszokást igényel.
Autópályán azonban az S60 csendes és nyugodt, a motorzaj és szélzaj alacsony, így hosszabb utakra kényelmes társ.
Az elmúlt években az S60 motorválasztéka jelentősen átalakult, a régi modellek – mint például a 112 lóerős 1,6 literes dízel vagy a 304 lóerős, összkerekes, hathengeres T6 – eltűntek, helyüket új, környezetbarátabb és takarékosabb négyhengeres benzin- és dízelmotorok vették át.
A 2,0 literes D4 dízel 187 lóerővel kategóriája egyik leghatékonyabb motorja. Ez 230 km/h végsebességet és 7,1 másodperces 0–100 gyorsulást biztosít, akár kézi, akár automata váltóval. A gyengébb, 119 lóerős D2 10,5 másodperc alatt gyorsul 100-ra, végsebessége 195 km/h. A 148 lóerős D3 ezek között helyezkedik el: 8,4 másodperc és 215 km/h. A T4 benzinmotor 8,1 másodperc alatt éri el a 100 km/h-t, végsebessége 210 km/h.
Fogyasztás és fenntartás szempontjából a dízelek nyújtják a legjobb értékeket. A D2 például 99 g/km CO2-kibocsátással és 3,8 l/100 km (74,3 mpg) fogyasztással a legzöldebb választás. Aki ragaszkodik a benzinmotorhoz, annak a T4 az egyetlen opció, 131 g/km-es CO2-értékkel (automata: 135 g/km) és 5,6 l/100 km (50,4 mpg) átlagfogyasztással. A legerősebb D4 kézi váltóval 3,9 l/100 km (72,8 mpg) fogyasztás mellett 103 g/km CO2-t bocsát ki.
