Károly király az utóbbi időben egyre ritkábban tűnt fel a nyilvánosság előtt, és amikor mégis megjelent, mindenki megdöbbenve látta, mennyire megviselt, fáradt és sápadt volt. A palota próbálta leplezni, de bennfentesek szerint a helyzet sokkal súlyosabb volt, mint amit hivatalosan elismertek. Az orvosai hónapok óta könyörögtek neki, hogy lassítson, de Károly hajthatatlan maradt. Állítólag attól félt, hogy ha akár csak egy időre is visszavonul, Vilmos herceg túl hamar átvenné a hatalmat – és ezzel végleg megingott volna a király tekintélye.
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
—>> KÖVETKEZŐ OLDAL
Ez is érdekelhet:
Furcsa módon a futómű igazán egy klasszikus mellékutakon mutatott kiemelkedőt. Volt egy sport üzemmód, amitől a motor úgy hangzott, mint egy túraautóé (valahogy), de ritkán használtam, mert a Civic anélkül is elég reaktív volt. A felfüggesztés visszarugózása nagyon lenyűgöző volt, kontrollálta a kormányt, ahogy a súly lecsökkent róla, és azt a bizalmat adta, hogy alatta megfelelő mérnöki munka folyik. A rugózási kényelem briliáns volt, ami nem kis részben azért is segített, mert a felfüggesztés nem próbált túl sok súlyt kontrollálni.
Éles kanyarokban haladt, és nem érződött puffadtnak, olyan semleges kezelhetőségi egyensúlyt mutatott, ami sok ingázási szokásomnak megfelel. Nem egy hot hatch-lite, mert nincs annyi állíthatósága, ehelyett a hibáktól mentes útvonalat részesíti előnyben, ami az autó többi részét kijelöli.
Egyetlen aprócska bosszúságom az üzemanyagtartály mérete volt. Mindössze 40 literes volt, ami azt jelentette, hogy minden visszaúton meg kellett állnom tankolni az irodába, ha nem akartam másnap rulettezni az üzemanyagszint-jelzővel.
Azt gondoltam, hogy a Civic jobb fogyasztást produkálhat nálunk az élettartama alatt. Nagy reményekkel indultunk, második tankolásra 57,2 mpg-t fogyasztottunk, de aztán 50 körüli érték lett, néha még 40-esekre is visszaesett. Nem rossz, de reméltem, hogy 50 felett lesz, és közelebb lesz a WLTP-adatokhoz, különösen mivel ritkán hosszabbítottuk a motort a sok kemény kilométer miatt földúton.
Kár, mert a motor okos. Sokat írtunk már arról, hogy a négyszelepes hengerűrtartalom főként csak az elektromos motor meghajtására szolgál, így itt nem megyek bele túlságosan, elég annyi, hogy sosem gondoltam rá igazán. Nem akarom közömbösnek tűnni, de a mindennapi sürgetésben elég volt tudnom, hogy működik, és a lehető leggyakrabban elektromos üzemmódban közlekedik. Van egy visszajelző a műszerfalon, ami mutatja, mikor csinálja ezt, és azon kaptam magam, hogy ráveszem magam, hogy lássam, meddig és milyen gyorsan tudunk menni, mielőtt újra beindul a motor, de mivel a belső égésű motor eleme ezt olyan simán tette, ritkán éreztem a bekapcsolási pontot. Megint csak vissza kell térni ehhez a szóhoz – könnyed.
A Civic nem radikális. Amit viszont csinál, az az, hogy átveszi a versenytársak elemeit, és azokat csiszolja, finomítja és működőképessé teszi. Ez egy nagyon japán autó, mind lelkileg, mind fizikailag, és megérdemli, hogy százezres darabszámban adják el.
