A Jászai Mari-díjas színművész – akinek édesapja már nagyon beteg volt – éppen olyan olyan darabban játszott, amelynek legvégén karakterét kiv/gezték és befektették egy koporsóba.
– Befeküdtem a koporsóba és vártam, mert ott még volt egy 5-8 perc, amíg lement az utolsó jelenet nélkülem. Befeküdtem és azon gondolkodtam azon az estén, hogy szerintem az apám most halt meg, valahogy ezt éreztem és még le is szúrtam magam gondolatban, hogy hogy lehetek ekkora ripacs, hogy itt fekszem a színpadon egy koporsóban és akkor csinálom itt a melodrámát. Kijöttem, hazamentem és akkor megtudtam, hogy valóban akkor halt meg…
VIA Blikk/24.hu
Ez is érdekelhet:
Miután hazaértem, felhívtam a Volvo Assistet, akik úgy döntöttek, hogy a legjobb megoldás az, ha elviszem az autót a helyi márkakereskedésbe, a Volvo Cars Watfordba. Mivel nagyfeszültségű elektromos rendszerről volt szó, inkább küldenek egy mélybölcsős teherautót, mintsem hogy további károkat kockáztassanak a vezetéssel. Így egy órán belül eltűnt az S60, és egy csereautót hagytak a felhajtón.
Másnap reggel első dolgom volt, hogy Jordan Palmer szerviztanácsadó telefonon elmagyarázza, hogy a lítium-ion akkumulátor egyik cellája lemerült. Nem volt gyakori hiba (talán láttak már egyet vagy kettőt ugyanígy működni a T8-asok bevezetése óta), és a jó hír az volt, hogy meg lehet javítani (bár a munka magában foglalta a hátsó tengelyhajtás és a felfüggesztés leszerelését, hogy hozzáférjenek az akkumulátorhoz a kardánalagútban). A rossz hír az volt, hogy az alkatrészek még három hét múlva lesznek. De azért volt egy vagány V90 T4-es csereautóm, úgyhogy feszülten ültem és vártam.
Egy héttel a tervezett időpont előtt kaptam a hívást, hogy a T8-asom ismét jó állapotban van és egészséges. Ráadásul, amikor átvettem, egy centiméterre volt karbantartva, gumifényesítéssel és mindennel együtt.
Szóval, vajon ez a folt a füzetben lehűtötte a Volvo iránti rajongásomat? Meglepő módon nem. Igen, technikailag az autó sosem hagyott ott, de nagyrészt a Volvo hatékony és udvarias ügyfélszolgálatának köszönhetem, hogy sosem haragudtam arra a narancssárga teknősre.
