A nyugatias szelet az északnyugati, északi tájakon néhol viharos (>60 km/h, elsősorban a Dunántúli-, valamint az Északi-középhegység magasabb részein esetleg >70 km/h) lökések kísérhetik.
Forrás: MSN / FB / BPW
Ez is érdekelhet:
De vajon számít-e egyáltalán a GTS-ben ez a teljesítmény? A vezetőülésből nézve nem biztos. Amikor az ember teljesen kihasználja a motor erejét, az élmény egészen elképesztő – olyannyira, hogy szinte ijesztő is lehet. És ne feledjük, hogy ez nem az SF90, amelynél az első kerekek is hajtottak, tehát valamelyest stabilizálják az autót. Őszintén szólva: 719 lóerő is bőven elég lenne, sőt 619 is kielégítően sok lenne. De 819 lóerő? Ez már egészen őrült – egyszerre lenyűgöző és tulajdonképpen felesleges is. Egy dolog biztos: ez az autó még a legérettebb, legtudatosabb sofőr idegrendszerét is próbára teszi.
Az, hogy a Ferrari 296 GTS vezetése nem tűnik különösebben kockázatosnak még akkor sem, amikor igazán meghajtjuk, sokat elárul arról, mennyire elképesztően jól viselkedik az autó az úton. Olyan, mintha a karosszéria szinte eggyé válna az aszfalttal. A kocsi kezelhetősége rendkívül kiegyensúlyozott, minden mozdulat természetes és kiszámítható, amit a világklasszis tapadásvezérlés (traction control) és az abszolút finomhangolt blokkolásgátló rendszer (ABS) csak tovább tökéletesít.
Korábban már vezettem a kupé változatot, de akkor a versenypályára optimalizált Assetto Fiorano csomaggal, amely merevebb futóművet és fejlettebb aerodinamikai elemeket tartalmaz – ugyanez a csomag természetesen a GTS nyitható tetejű változatához is elérhető.
