Ha nem teszem meg, tudom, még maradt volna. Percekre, órákra, napokra. De egyszer el kellett engedni a kezét, a lelkét. Ez ugyanolyan fennkölt pillanat volt, mint egy születésé. Ilyenkor ugyanis megtapasztalja az ember, hogy köze van a világmindenséghez. Egy tettel, egy szóval, az elengedéssel. Én legalábbis nagyon hiszek ebben. Éppen ezért volt fájdalmas.” Csupán egyetlen ötletem van a jövőre nézve. Hogy a megmaradt gyógyszereit majd visszaviszem a kórházba, hogy fel tudják használni. Már ha egyáltalán ez lehetséges. Csak élünk, létezünk, vagyunk a gyerekekkel.
Forrás: MSN / FB
Ez is érdekelhet:
Egy rövidebb, lendületesebb vezetési szakasz után, olasz mellékutakon haladva, már hallható volt a fékek nyikorgása, és amikor kiszálltunk az autóból, egyértelműen érezni lehetett a túlmelegedett fékek szagát. Ez arra utal, hogy a rendszer terhelhetősége korlátozott, és nem igazán bírja a sportosabb igénybevételt.
Autópálya-tempónál azonban teljesen más arcát mutatja a Junior. Ilyen körülmények között a futómű megnyugszik, az autó kiegyensúlyozottabbá válik, és kifejezetten kompetens, hosszú távú utazóként viselkedik. A karosszéria mozgásai kisimulnak, a korábban tapasztalt idegesség eltűnik, és a Junior meglepően magabiztosan falja a kilométereket. Különösen pozitív élmény, hogy nagy sebességnél mennyire csendes az utastér. Az úthangok és a szélzaj alig szűrődnek be, ami ebben a kategóriában kifejezetten dicséretes teljesítmény. Hosszabb utakon ez a nyugodt, halk környezet jelentősen csökkenti a vezető és az utasok fáradtságát.
