Információk szerint a vőlegény lehetett az, aki a helyszínről elvitte a telefont. A készülék lokátora Komárom környékén jelzett a baleset után. Miért vitte volna magával? És miért épp azt kereste, miközben a menyasszonyát újraélesztették?
A feszültség itt ér a tetőfokára. Xénia szerint Mónika nem tudatosan indult útnak azon a hajnalon. Az öltözéke inkább egy hirtelen döntésre utal. Barátnői úgy tudják, komoly veszekedés előzhette meg az indulást.
– „Reggel vitte volna óvodába a kislányát, de biztosan nem hajnali 3–4-kor. Valami történhetett” – mondta megrendülten.
A kapcsolatuk állítólag viharos volt, gyakori veszekedésekkel, visszakért autóval, kimondatlan konfliktusokkal. Olyan dolgokkal, amelyekről eddig senki sem mert beszélni. És most? Most egy telefon, egy eltűnt készülék, egy furcsa időbélyeg és egy végzetes éjszaka kérdései maradtak.
Turi Xénia egyetlen dolgot szeretne: ne zárják le az ügyet egy vállrándítással. Ne mondják azt, hogy „túl gyorsan hajtott”, és kész. Mert lehet, hogy Mónika nem véletlenül ült autóba azon az éjszakán.
VIA Ripost
Az Alfa Romeo 159 egy olasz középkategóriás szedán és annak kombi változata, a Sportwagon, amely az Alfa Romeo limuzinjainak hagyományát folytatta az európai „executive” szegmensben. A 159‑es 2005‑ben mutatkozott be az 156‑os típus utódjaként, és kifinomultabb formavilággal, karakteres arányokkal, valamint erős motorválasztékkal próbálta megragadni azok figyelmét, akik nem csupán egy hétköznapi autót, hanem egy érzelmekkel teli, olasz stílusú járművet keresnek.
Külső megjelenése azonnal felismerhető: jellegzetes, „szív alakú” hűtőrácsával és a három‑lencsés fényszórókkal a 159 egyedi arculatot ad az Alfa Romeo‑nak, amely sokak szemében vonzóbbnak tűnik, mint a sok versenytárs sterilen konzervatív dizájnja. A karosszéria arányai elegánsak, még akkor is, ha a gyakorlati részletek – például a keskeny csomagtérajtó vagy a viszonylag magas rakodási perem – némi kompromisszumot követelnek a funkcionalitás terén.
A belső tér az olasz autógyártás jellegzetességeit hordozza: a műszerfal egy kicsit „klasszikusabb” hatást kelt, mint amit a német versenytársaknál megszokhattunk, de a fő cél a vezetőorientált elrendezés és a hangulatos, akár bőrrel, fém‑betétekkel díszített hatás volt. A minőségérzet sokak szerint jobb, mint a korábbi Alfa‑modelleknél, bár a prémium német autók színvonalát még nem éri el. Az utasok számára rendelkezésre álló hely elöl kényelmes és tágas, ám a hátsó ülésen mind a láb‑, mind a fejtér kissé szűkebb lehet, és a csomagtér kapacitása – mintegy 405 liter – nem kiemelkedő ebben a szegmensben. A gyakorlati tapasztalatok alapján a 159 üzemeltetési költségei eleinte versenyképesek voltak – például a dízelmotorok akár több mint 55 mpg vegyes fogyasztást is elérhettek, ami jó értéknek számított ebben a kategóriában – és az Alfa Romeo hároméves korlátlan kilométer‑garanciát is kínált, amely csökkentette a vásárlók bizonytalanságát. Ugyanakkor az 159 mögött nem volt kiemelkedően jó maradványérték, amit a márka gyakran gyengébbnek ítélt megbízhatósági és reputációs háttere magyarázott, és ezért az eladás újbóli ára gyakran alacsonyabb volt, mint a hasonló tudású német versenytársaké.
