„De valahányszor eljutottam a határig, mindig történt valami. Egy mosoly, egy emlék, egy régi nóta… és újra visszafordultam.” – zárta vallomását Margó. Bár sokan már kész tényként kezelték, hogy válásról van szó, az igazság egészen más: soha nem szakadtak el egymástól. „Nekem ez a sorsom. Ez az ember az én utam. És döntöttem: vele megyek tovább, amíg csak lehet.” A kapcsolatuk nem tökéletes, de igaz – és talán pont ettől olyan erős.
VIA contextus
Ez is érdekelhet:
Az Alfa számára a beltér is egyfajta újrakezdés – bár ez nem minden szempontból pozitívum, ugyanis számos alkatrész és az összes kapcsoló a Stellantis konszernből származó, szabványos darab, amelyek nem keltik egy prémium termék érzetét.
Van ugyan egy utalás az Alfa hagyományaira az ikerboltozatos műszeregység-fedeléssel, de ez csak egy sima téglalap alakú képernyőt takar. Az ajtókárpitok teljesen megegyeznek az Avengerben találhatókkal, és ugyanolyan olcsó hatást keltenek, akárcsak a műszerfal. A 10,25 hüvelykes érintőképernyő ízlésesen be van építve a műszerfalba, nem csak úgy „rá van ültetve”, viszont a szoftver megegyezik más Stellantis modellekével – és lassan kezdi elveszíteni a versenyt a riválisokkal szemben gyorsaságban és használhatóságban. A testreszabhatóság előnye ugyan megvan, de a válaszidők, a grafika és a menürendszer nem érik el a kategória legjobbjainak szintjét.
Ahogy várható volt, az Alfa prémium termékként próbálja pozicionálni a Juniort, de az alkatrészek közös használata miatt nem tudja felvenni a versenyt például a Mini Cooperrel vagy a Lexus LBX-szel a belső kidolgozás terén. A műszerfal és az ajtók borítása mind kemény, durván textúrázott műanyagból készül, amely inkább lehangoló, mint igényes.
Persze van néhány ügyes részlet is – például a hangulatvilágítás, amely vezetési mód szerint változtat színt (fehér a Natural, piros a Dynamic módban), és a szellőzőnyílások közepén megjelenő kígyó-logók is egyedi jelleget adnak.
Másutt a mély üléspozíció, a vezető felé forduló műszerfal és a magas középkonzol egyfajta zárt, ölelő hangulatot teremt, ami pszichológiailag „összenyomja” az autó térérzetét – pozitív értelemben. Ugyanakkor ugyanaz a hosszúkarú–rövidlábú vezetési pozíció jellemző rá, mint az összes többi CMP-platformos modellre, ami magasabb vezetőknek kényelmetlen lehet.
A Veloce változat Sabelt kagylóülései ugyan sportosabb karaktert visznek az amúgy egyszerű utastérbe, de néhány tesztelő szerint ezek túl keskenyek.
Térkínálat és praktikum terén a Junior a platformtársaihoz hasonló szinten áll – vagyis a hátsó lábtér korlátozott, és a 415 literes csomagtartó (az elektromos változatnál 400 liter) kisebb, mint például a Ford Puma vagy a Škoda Kamiq esetében.
Pakolóhelyből viszont nincs hiány, és van néhány ötletes megoldás is a használhatóság javítására. Ilyen például az elektromos verziókban a díszmotortérfedél alatt található, külön töltőkábel-tároló rekesz, illetve a három fokozatban állítható csomagtérpadló, ami megkönnyíti a be- és kipakolást. Mindenekelőtt a Junior egy kompakt crossover, ami azt jelenti, hogy elsősorban családoknak és első autó vásárlóknak szánt modell. Az ilyen vásárlók számára fontos, hogy hogyan vezethető az autó, de még fontosabb számukra, hogy milyen hatással van a pénztárcájukra. Az alapmodell ára kevesebb mint 34 000 font, a Speciale kevesebb mint 36 000 font, a Veloce pedig kicsivel több mint 42 000 font, így az Alfa értékarányban versenyképes, alig olcsóbb, mint a Peugeot e-2008, ha azonos felszereltséget nézünk.
