Ugyanakkor semmilyen hivatalos programban, nyilatkozatban vagy dokumentumban nem szerepel ilyen javaslat. Egyelőre nem érkezett hivatalos reagálás a terjedő állításokra, ami tovább növelte a találgatásokat a közö/ségi mé/iában.
Forrás: MSN / FB
A tesztútvonalunkon található vidéki országutak kiváló lehetőséget biztosítottak arra, hogy kipróbáljuk a Toyota úgynevezett „aktív kanyarvezérlését”. Ez a rendszer lényegében fékalapú nyomatékvektorozásként működik, ami azt jelenti, hogy kanyarodás közben az autó a belső íven futó kerékre adagolt fékerő segítségével „behúzza” az autó orrát a kanyarba, ezzel csökkentve az alulkormányzottságot. Az Urban Cruiser ennek eredményeként összességében egészen fürgének és mozgékonynak érződik, ugyanakkor a rendszernek van egy kissé nyugtalanító mellékhatása is: olyan érzetet kelt, mintha a hátsó tengelyen alig lenne tapadás, ami egyáltalán nem növeli a vezető magabiztosságát. Sőt, utasülésből nézve a jelenség még furcsábbnak és természetellenesebbnek tűnik, mintha az autó viselkedése nem teljesen lenne összhangban azzal, amit az ember ösztönösen várna egy ilyen járműtől.
A magas építésű karosszéria, a viszonylag lágy hangolású futómű és a kifejezetten keskeny, elsősorban hatékonyságra optimalizált gumiabroncsok együttese miatt az Urban Cruiser nem az a típus, amelyet örömmel hajítanál bele egy kanyargós, élvezetes mellékútba. Bár a városi környezetben tapasztalható kisebb rázkódások idővel kisimulnak, az autó rugózása még így is lebegősebb, mint amit ideálisnak tartanánk. Ez különösen feltűnő, ha összehasonlítjuk a kategória legjobban vezethető modelljeivel, ahol a karosszéria kontrolláltabb, a visszajelzések tisztábbak, és a vezetési élmény összességében harmonikusabb.
