A nyomozás során az derült ki, hogy igen átgondolt megoldásokat tartalmazó művelet volt, és elég hosszú időn keresztül alkalmazták, hiszen már 1993–94-től kezdődően jöttek létre ezek a megoldások”.
Forrás: MSN / FB / BPW
Ez is érdekelhet:
Az i20 nagyobb tempónál kissé rugózósnak és idegesnek tűnik, a futómű pedig élesebb útegyenetlenségeken vagy durvább burkolatokon üreges, kopogós érzetet adhat. Mind a rugózás, mind a zajszigetelés terén látszik, hogy az autó nem a legfinomabb hangolású modell a kategóriájában. A kezelhetősége korrekt, de nem emelkedik ki – leginkább udvarias elismerést érdemel, semmint lelkes dicséretet.
Ugyanakkor a vezetési pozíció jól eltalált, és még magasabb vezetők számára is bőséges a hely – ez már önmagában is erős alapot ad. Egy szuperminiben nem várunk csúcskategóriás üléskomfortot, de az i20 ebben a tekintetben is meggyőzően teljesít.
Városi környezetben kényelmesen és viszonylag csendesen fut, bár fekvőrendőrökön és nagyobb útegyenetlenségeken jobban reagál, mint egy nagyobb, nehezebb családi autó – de még ez sem nevezhető zavarónak. A kilátás a kategóriának megfelelő, és általánosságban jó – nincsenek komoly holtterek.
A szélzaj szintén jól kontrollált: az i20 a Millbrook tesztpálya sima aszfaltján, 80 km/h-s (50 mph) tempónál 63 dBA belső zajszintet produkált – ami alacsonyabb, mint amit a hasonló felszereltségű Renault Clio vagy Toyota Yaris esetében mértünk.
Összességében tehát: az i20 nem különösebben izgalmas vagy kiemelkedő, de kiegyensúlyozott, kényelmes és minden szempontból jól teljesítő kisautó.
