Hat éve vonult nyugdíjba, ám a nyugdíjas éveiben is tevékeny maradt. 71 éves volt. Információk szerint ter/ész/tes ha/ált ha/t!
Forrás: MSN / FB / BPW
Ez is érdekelhet:
A 30th különkiadás némi plusz belső dizájnelemmel próbálja indokolni az árcédulát: fényes fekete betétek, Alcantara, bőr, piros díszvarrás, rikító piros szőnyegek és egy sorszámozott plakett is része a csomagnak. Ezek azonban valószínűleg nem lesznek elég meggyőzőek ahhoz, hogy önmagukban indokolják a magasabb vételárat.
Az alapfelszereltség azonban korrekt: DAB rádió, kétzónás klíma és navigáció is jár – utóbbi eddig csak a GTi Prestige felszereltségi szinten volt alap. Mindez elég ahhoz, hogy a 30th egy hiteles csúcsváltozatnak tűnjön.
A rendszer működése kielégítő, bár a térképkijelző leginkább egy ’90-es évekbeli repülőgép-szimulátor vonalrajzaira emlékeztet. A problémák mélyebben gyökereznek, főként az intuitív kezelhetőség hiányában. Túl sok időt töltünk képernyőbökdöséssel és különböző menüpontok keresgélésével – ez nem egyedülálló probléma, de attól még bosszantó.
A használhatóság gördülékenységének hiánya különösen azért kár, mert így a magasan elhelyezett képernyő sem jelent valódi előnyt – inkább az az érzése támad az embernek, hogy folyton a levegőbe kell nyúlnia, miközben a tekintete elszakad az útról.
A jelenlegi 208 GTi – bár sosem került hivatalos úttesztre – sosem szenvedett teljesítményhiányban, ami jó hír, tekintve, hogy a 30th kiadásban a motorerő-növekedés meglehetősen csekély mértékű volt.
Ennek ellenére a Peugeot állítása szerint 0,3 másodperccel javult a 0–100 km/h gyorsulás, és ezt mi is megerősítettük két személlyel a fedélzeten a Millbrook tesztpályán. A korábbi modell problémája nem annyira a „lóerőkkel”, mint inkább a „patákkal” volt – vagyis nem a teljesítménnyel, hanem azzal, ahogy az aszfaltra kerül. Így hát jogosan jár az elismerés a módosított futóműgeometriának, az új önzáró differenciálműnek és a tapadósabb gumiknak, amelyek révén a 30th képes volt teljesíteni a 0–100-as sprintet 6,5 másodperc alatt.
